Fura, hogy 43 évesen rászántam magam, hogy elveszítsem politikai ártatlanságomat. Illetve: formálisan is vállaljam egy politikai párt iránti rokonszenvemet.
Hogy miért pontosítottam?
Bár én szerencsés vagyok, és barátaim nem pártok iránti rokonszenv mentén rendeződnek, a legtöbbünk számára ritka élmény, ha másik oldalon állóval is szót tud érteni. Messze nem ez az általános. Pedig annak kellene lennie, anélkül sose fog normalizálódni ez az ország.
Másrészről: az elmúlt két évtizedben vidékfejlesztőként, szociálpolitikusként, közösségfejlesztőként, trénerként, forrásteremtőként alapvetően pártpolitikusokkal dolgoztam együtt. Riasztó volt látni, hogy szakpolitikai kérdések alig-alig jutnak el valaki agyáig, a pártérdekek és a hatalom révületében. Hát ennek nagyon nem így kellene lennie...
Végül: végzettségemet tekintve szociálpolitikus vagyok. Ebben a szakmai körben állandó a (jegyzem meg: jellemzően jogos) ellenszenv és tiltakozás a mindenkori hatalmi szereplők döntéseivel, viselkedésével, szegényellenességével szemben. Ugyanakkor alig születnek konkrét, még annyira sem előremutató szakmai javaslatok, amit adott párt használhatna. Viszont általános az "értelmiségi" fanyalgás a politikai szerepvállalástól. Tehát: nem tetszik, ami történik, de az ellenvélemények megfogalmazásán túl nem vállalunk szerepet a dolgok megváltoztatásában. Hát ez nem az én műfajom. De nincsenek hatalmi ambícióim, nem ezért vállaltam a polgármester-jelöltséget. Az alternatívák felmutatására vállalkoztam, ebben szeretnék részt vállalni.
Nos, hát körülbelül ezért adtam a nevem, arcom ahhoz, hogy megpróbáljuk mássá formálni a hazai politikai közéletet.
Magamról
- Tuzgolyo
- Most már inkább azt mondom, elszánt társadalmi vállalkozó vagyok. Voltam szociális munkás, szociálpolitikus, közösségfejlesztő, vidékfejlesztő, stratégiai tervező, felnőttképző, tanácsadó, szakértő, tréner, tanár, stb. Újat keresek és találok (ki), megállás nélkül. És mindig csatlakoznak fantasztikus emberek, akikkel együtt meg is csináljuk. Mostanra már leginkább az érdekel, hogyan lehet valódi változásokat elérni, míg magam békében maradok magammal. Hogyan lehet élhetőbb a világ, és ehhez mit kell tennem. Nekem. És minden, ami mindezekről az eszembe jut és valahogy kapcsolódik, izgat.A megoldásokat keresem és teszem is, amit csak tudok, nem várok másokra.
